OKOS az, aki csak a felét hiszi el annak, amit hall,
ZSENI az, aki tudja melyik felét….
A példát egy fiatalemberen keresztül szeretném bemutatni, aki autósiskolánkhoz kérte áthelyezését a ………. (cégnév) autósiskolából. Az ifjú nevét sem említem természetesen, de hogy egyszerűbb legyen, hívjuk Daninak.
Dani, egy szép nyári napon bekopogtatott autósiskolánkba, hogy megkérdezze, elvállalnánk-e az oktatását, miután a másik iskolában már nem kívánja folytatni a tanulást. Kérése nem volt egyedi, hiszen naponta tér be hozzánk ilyen tanuló.
Dani, egy kedves, normális, átlagos megjelenésű, nagyon elkeseredett 25 éves fiatalember volt. Kértük, menjen vissza ahhoz az autósiskolához ahol eddig tanult és kérje ki áthelyezési papírjait. Nagyon rövid volt a válasza: NEM
Nos, ez is többször előfordult már, így, elkértük tőle személyes papírjait, valamint a „Vizsgalapját”.(Az említett Vizsgalap, egy ellenőrző könyvecskére hasonlít, melybe a vizsgák eredményeit jegyzik be.)
Kinyitottuk, hogy informálódjunk arról, pontosan hol tart a tanuló a jogosítvány megszerzésének folyamatában.
DÖBBENTEN MEREDTÜNK A KÖNYVECSKÉRE, MERT ILYET MÉG NEM LÁTTUNK!!!
Sokat gondolkodtam azon, hogy nyilvánossá tegyek-e, egy ilyen dokumentumot!
Jót, vagy rosszat teszek azzal, ha megmutatom? Végül úgy döntöttem, hogy látnotok kell.
Most még nem árulom el meglepődésünk okát, viszont azt igen, hogy egyből a kérdések ezreit zúdítottuk Danira. Hol? Mikor? Miért? Mennyit? Minek? Hányszor?
A története szokványosan kezdődött, DE…
„Eldöntöttem, hogy épp itt az ideje annak, hogy megtanuljak autót vezetni. Túl sok pénzem nem volt, de az utcai hirdetések alapján találtam egy autósiskolát, ahol pont annyiért ígérték a jogosítványt, mint az összegyűjtött zsetonom, ráadásul, telebeszélték a fejemet, hogy milyen szuper helyre jöttem. Ezek után eszembe sem jutott máshol érdeklődni. Akkor még azt hittem, hogy a jogsi megszerzése mindenhol egyforma, csak valahol több hasznot húznak belőle.”
Mesélt még az elméleti órák hiányosságáról, a gyakorlati oktatás furcsaságáról, az iskolán belüli oktatócserékről, az értelmetlen pótórákról, a kisemmizéséről, valamint megaláztatásairól. Elhatározását, hogy autósiskolát cserél, egy volt iskolatársának köszönhette, aki végre felnyitotta a szemét.
MINDJÁRT MUTATOM!
Először egy kis betekintést adok a Vizsgalap rövidítéseibe, hogy ti is értelmezni tudjátok a látottakat. Minden olyan információt, ami a személyiségi jogokat sértené, vagy rávezetne az illető kilétére, láthatatlanná tettem.
Az első oldalon az elméleti vizsgák eredményeit írják be:
K = KRESZ vizsga
Második oldalon a gyakorlati vizsgák szerepelnek:
Jk = Járműkezelési vizsga (ismertebb nevén, rutin vizsga)
F = Forgalmi vizsga
Az értékelés eredménye két féle lehet:
1 = SIKERTELEN
M = MEGFELELT
Most már láthatjátok azt, amit MI…
Arra a kérdésre, hogy miért tűrte ilyen sokáig a félrevezetését, ez volt a válasza:
„Azt hittem, hogy máshol is ezt csinálják.”
Dani tulajdonképpen nálunk tanult meg közlekedni, majd sikeres forgalmi vizsgát tett. Említette, hogy az előző autósiskolánál kifizetett összegből, már vehetett volna egy régebbi típusú autót.
A fiatalember üzenete azoknak, akik nem tanultak történetéből:
A nagyotmondás ellen a nagyothallás az egyetlen védelem!
Az alábbi sorokat nem kell elolvasnotok, mert olyan dolgokra jönnétek rá, ami megrengetné bizalmatokat a hirdetések többségében.
A reklám annak művészete, hogy a fejet célozzuk meg, és a pénztárcát találjuk el.
Miről is beszélek?
Mindannyian tudjuk, hogy napjaitok túlzsúfoltak és magatokra nagyon kevés időt tudtok fordítani. A CSALI, amelyre felfigyeltek: GYORSAN
Sajnos, már az is természetes, hogy többségünk pénztárcája nem tudja fedezni álmaink megvalósítását. A CSALI, ami mindenkire hat: OLCSÓ
Természetesen valamennyien odafigyelünk az ilyen típusú, hangzatos feliratokra.
IGEN ÁM, DE ITT JÖN A CSAPDA!
A hatásos ígéretek azoknak szólnak, akiknek nincs idejük, kedvük, vagy lehetőségük utánajárni a valóságnak. Nem könnyű beismerni, de még mindig többen vagyunk azok, akik feltétel nélkül bízunk a szolgáltató reklámfogásainak. Ők megtollasodnak, mi meg ismét csalódottan távozunk.
Talán kezdjük a gyorsaság meghatározásával. Ha mondanom kéne gyors dolgokat, akkor kapásból egy Ferrari vagy a repülőgép jutna az eszembe. De, ha nagyon elgondolkoznék, akkor ez is viszonyítás kérdése. Mert, mihez képest gyors?
Miután a tanfolyamokról előszeretettel állítják ezt a jelzőt, leragadnék egy kicsit ennek a kifejtésénél.
Minden tanfolyamnak létezik órarendje, amit egymásra építve a fokozatosság elvét betartva kell megtartani. Ez lehet elméleti vagy gyakorlati oktatás is. (nyelvtanfolyam, szakácsképző stb.) Attól nem lesz gyorsabb, ha középen kezdjük, majd a végével folytatjuk, és az elejével végezzük. Ezt KÁOSZNAK hívják.
- ATTÓL VISZONT LEHET GYORSABB, HA A TANÁR GYORSAN BESZÉL.
Amikor a tanár gyorsan beszél, biztos, hogy a felét sem értjük! Ha viszont nem értjük, akkor elmondja még egyszer.
Tehát a lassabb a gyorsabb!
- ÚGY IS GYORSÍTHATUNK A DOLGON, HA GYORSAN TANULUNK. Vagyis, gyorsan megtanuljuk azt, amit a tanár még el sem mondott. Így rengeteg időt megtakaríthatunk. Igen ám, de amit nem értünk, azt hogy lehet gyorsan megtanulni?
Tehát, megint a gyorsabb a lassabb!
- MÉG EGY GYORS LEHETŐSÉG VAN A CÉL ELÉRÉSÉHEZ. Nem kell aludni, mert így, napi 7 órával többet tanulhatunk. Ha mégis elnyomna az álom, akkor gyorsan kell aludni és gyorsan felébredni, hogy gyorsan bepótoljuk a lemaradást. Ja és a tanárt is ébren kell tartani!
Na, lehet, hogy ez a megoldás!
Még nem is beszéltem az iskolákon kívüli „lassító" körülményekről (vizsgajelentés, vizsgák, okmányiroda stb.) amelyek szintén korlátokat szabnak a „gyorsítás” műveletének. Még arról sem beszéltem, hogy minden ember más ütemben, más óraszámban tanul, mert valakinek a nyelvérzéke jó, másnak a matematika logikus, egyeseknek meg érzékük van az autóvezetéshez. Nincs is szándékomban belemerülni ezekbe a témakörökbe, mert ezt mindenki tudja.
DE ha tudjuk, akkor miért hiszünk a reklámoknak!
Folytassuk az olcsó meghatározásával. Ha olcsó dolgokat kéne mondanom, hírtelen semmi nem jutna eszembe. Amennyiben hosszabb ideig törhetném a fejem, feltétlenül rákérdeznék: mihez viszonyítsam az olcsót vagy a drágát?
HÁT, PERSZE! A PÉNZTÁRCÁMHOZ!
Igen ám, de a túlságos fukarság majdnem mindig tévedésbe visz!
De honnét lehet tudni, hogy az olcsó, ugyanolyan minőségű, mint a drága?
Tulajdonképpen sehonnét! Azaz, egy kis fejszámolás kell hozzá és egy nagy adag élettapasztalat.
Egyet, biztosan állíthatok:
Akinek a száját megégette a forró leves, az a nyers halat is fújja.
Nem az olcsó az olcsó, illetve nem a drága a drága. Persze a drága, semmiképpen nem olcsó.
A lehetőség mindig adva van, hogy összehasonlítsuk a termékek, szolgáltatások különbségeit. Mit teszünk e helyett?
Szemünket nagyra nyitva pásztázzuk azokat a plakátokat, hirdetéseket, amin a „LEGOLCSÓBB” vagy „OLCSÓ” szavak szerepelnek. Szinte azonnal felmegy az adrenalin szintünk, szívünk heves dobogásba kezd és beindul a „megszerezni vágyás” gépezete. Nem látunk, nem hallunk, lecsapunk!
Pontosan azt tesszük, amit akartak! Érzelmileg befolyásoltak minket és mi hagytuk.
Az alábbi részletet ( a teljesség igénye nélkül) az Index oldaláról másoltam. Érdemes elolvasni.
- „A válság kirobbanása óta megváltóként dicsőítik sokhelyütt a diszkontláncokat, melyek alacsony áraikkal a túlélés esélyét adják az egyre reménytelenebb helyzetbe sodródó embereknek. Egy kiskereskedelmi szaklap legfrissebb kutatásából azonban kiderül, hogy ezek a típusú üzletek messze nem olyan olcsók, mint azt sokan első látásra gondolnák…
…Meglepő módon a legdrágábban diszkontok ár-úttörőjeként emlegetett Aldiban jöttek ki a bevásárlásból, holott ennek a láncnak olyan jó híre van, hogy a konkurensek közül is akad olyan, mely közvetlenül hozzá hasonlítja akciós árait hirdetéseiben…
…Az Aldi vezére gyakorlatilag kézlegyintéssel elintézte, hogy eddig hamis értékek mentén kampányolva játszottak a vásárlókkal, holott számukra nem is az ár az elsődleges szempont”
